13. rész

Sziasztok. Hát , itt is van a 13. rész. Nem szeretnék sokat papolni , de annyit elmondok , hogy KÖSZÖNÖM , hogy ennyien olvastok , nagyon sokat jelent nekem a sok megjegyzés és pipa amit kapok. Remélem ez a rész is tetszik majd nektek , és persze jelezzétek is valahogy. Jó olvasást .
Timi.

Egy erdőben vagyok. Legalábbis a sűrű fák , a cserjék és a madárcsiripelés erről árulkodik. Érzem , hogy a lelkem nyugodt.  "Sophie" - hallom , ahogy valaki suttogva szólít . Össze-vissza forgolódom , keresem a hanghoz társuló testet. Nem találom.
- Ki van ott ?- kérdezem , de választ nem kapok. "Sophie"- hallom újra a lágy női hangot.
- Hahó !- kiáltok , majd megfordulok. Egy szőke hajú lány áll előttem . Fehér ruhája még jobban lesápasztotta hófehér bőrét. Kék szemei csak úgy ragyogtak. " Ezt a lányt ismerem" gondoltam magamban. Hiába kutakodtam az elmémben , nem találtam meg a lány nevét.
- Nincs sok időm Sophie. Jól figyelj rám ! MEG KELL ÖLNÖD MAGAD . Veszélyes vagy! Meg sem kellene állítsalak , hiszen a bukott angyalok nem kéne éljenek . De a testvérem ott van lent , és meg kell védenem őt. Hetek óta álmokat küldök neked , arról , hogy milyen leszel az átváltozásod után. Szereted Luke-ot ? Akkor védd meg !- mondta a lány.
- Ki vagy te ? - kérdeztem , és észrevettem , hogy a körülöttem lévő táj kezd elhalványodni. 
- Ho.......

- HOPE!!!- sikítottam  , majd amikor rájöttem , hogy hol vagyok lassan elhallgattam.
- Hope ?- kérdezte Luke  , az ablak mellett állva.
- Hány hetem van még ?- kérdeztem számba sem véve Luke kérdését.
- Kettő , holnaptól számítva.- mondta szomorú mosoly kíséretében. Megértem a szomorú mosolyát. Napról napra rosszabb az állapotom , rengeteget alszok , egy kicsi étvágyam sincsen  , a tegnap pedig még a nutella tetejét sem voltam képes lecsavarni.
- Tudod ki a Hope?- kérdezte Luke kizökkentve gondolataimból.
- Azt hiszem a húgod.
- A nővérem.- mondta halvány mosollyal
- A nővéred ?! Olyan alacsony !
- Tudom. De miért álmodtál róla?
- Mondtam valamit az álmomban ?- kérdeztem , mivel mostanában rengeteg rémálmom van , nem mondom el az egészet Luke-nak. Csak aggódna értem.
- Csak annyit , hogy meg kell ölnöd és Hope.
- Azt mondta , hogy öld meg magad , igaz?- hát , ezt telibe találta.- Ne hallgass rá  Sophie ! Az angyalok képesek megjelenni az emberek álmaiba !- mondta felemelve a hangját.
- Ne ordíts , kérlek , fáj a fejem .
- Mit mondott?- kérdezte idegesen.
- Azt amit mondtál , de ne félj , erőm sincs felemelni egy kést.- mondtam cinikusan.
- Ez nem jó vicc . Hozok neked reggelit.
- Nem,,,,
- Nem akarom hallani , azt , hogy nem eszek. Maradj itt !- Napok óta így viselkedik . Nem alszik , nehogy valami hülyeséget csináljak álmomban. Nappal pedig nem csinál semmi mást , csak ül és néz. Hozzám sem ér.
- Tessék.- rakta le elém a tálcát , amit telepakolt étellel.
- Kösz.
 Miközben ettem , végig az ablak előtt ült , és kifele nézett.
- Miért csinálod ezt velem ?- kérdeztem miután befejeztem a reggelit.
- Mit csinálok ?
- Nem beszélsz velem , csak ha kérdezlek. Még véletlenül sem érsz hozzám , ami miatt már fizikai fájdalmat érzek. Luke , ha többet nem szeretnél velem lenni , akkor szólj , és végzek az életemmel.- fejeztem be a mondandómat , de arra a fiú arca már milliméternyi távolságra volt az enyémtől.
- Hogy mondhatsz ilyent ?- kérdezte suttogva , miközben én a kiskutya szemeimmel néztem a tökéletes arcát.
 - Ez az igazság , igaz ?- kérdeztem , és éreztem , ahogy egy könnycsepp lassan legördül az arcomon. Luke lecsókolta azt majd a szemeimbe nézve megrázta a fejét.
- Nem is tudod elképzelni , mit érzek jelenleg. Megőrülök amiért nem nyúlhatok hozzád , amiért nem csókolhatom puha ajkaidat , amiért nem ölelhetlek meg. Utálom ezt a távolságot , amit azért hoztam létre , hogy megvédjelek.
- Hogy akarsz így megvédeni?- kérdeztem suttogva.
- olyan vagy mint egy hógömb , Tökéletes. Ha az ember megveszi  , egy különös helyre teszi , és nem nyúl hozzá , mert tudja ,  ha megtenné , tönkre is tenné.
 - Nem értem.- suttogtam szipogva.
- Túl erős vagyok Sophie. Félek , ha elérintelek , apró darabkákra törsz .
- Úgyis összetörök majd . Szerintem jobb , ha addig itt vagy mellettem.
- Nem fogsz összetörni. Vigyázok rád.- suttogta , és lassan átölelt. Kihasználva a lehetőséget , Luke ajkaira tapasztottam az enyémeket . A fiú ezt halk morgással díjazta , majd a hajamba túrva közelebb húzott magához .
- Sophie.  Állj. - mondta rekedten.
- Ne kezd újra az idióta kifogásokat sorolni. - fenyegettem meg.
- Nem fogom , nem vagyok képes távol maradni tőled.
- Nagyon örülök , hogy ezt hallom.
-Most mutatok neked valamit. - mondta Luke , és a karjába vett. A szuper gyorsaságát most az egyszer nem használta , majd amint leértünk a nappaliba a zongorára ültetett fel.
-Mit csinálsz ?- kérdeztem.
- Az éjjel költöttem valamit. Szeretném , ha meghallgatnád. - mondta , majd kényelembe helyezve magát , elkezdett játszani a zongorán.
A dal ritmusa lassú volt , majd amikor elkezdett énekelni teljesen elveszem.

Emlékszem a napra mikor beléptél az életembe, 
tudom , nem tévedtem , hogy beengedtelek.
 Meg tettem mindent , hogy elnyerjem szíved, 
most , hogy az enyém , félek , hogy elveszítem. 
Nem tehetek mást , 
most itt ülök és játszom a zongorán. 

Nem vagyok olyan erős , én is félek.  Félek , hogy elveszítlek. 
Szorítsd meg a kezem , hogy érezzem még itt vagy velem. 

A mosolyod élteti a szívem ,
te kellesz ahhoz , hogy éljek.
Tudom , nem érdemlem meg a szereteted ,
mert a jó helyett az vagyok akire semmi szükséged ,
pedig annyira szeretlek.

Nem vagyok olyan erős , én is félek.  Félek , hogy elveszítlek. 
Szorítsd meg a kezem , hogy érezzem még itt vagy velem.

Mire befejezte  dalt , már patakokban folytak a könnyeim. Luke felállt és átölelt .
- Ne sírj !-suttogta- Nem vagyok olyan erős , én is félek.  Félek , hogy elveszítlek.
Szorítsd meg a kezem , hogy érezzem még itt vagy velem.- énekelte a dal refrénjét , mire még jobban folytak a könnyeim.

- Hűű , ez nagyon romantikus volt.- hallottam meg Annabell hangját.Mivel nem mentem el vele a buliba , eléggé megsértődött , de mivel olyan a természete , hogy nem tud sok ideig haragban maradni valakivel kibékültünk.
- Szia Annabell , elég sokat aludtál ma. - jegyezte meg Luke.
- Nem aludtam , randim volt Jo-val.
-Azt hittem Jonny a neve.- mondtam értetlenül.
- Én is , ezért szakított ma velem.
- Ugye nem...?
- De igen Sophie , legalább megtanulta , hogy Annabellel senki sem szakít.- mondta mosolyogva , mire Luke-val egyszerre kacagtunk fel.
Valamikor egy szürke életem volt, és normális. De ha lenne lehetőségem változtatni , nem tenném meg, mert tudom , hogy Luke-t csak azért ismertem meg , mert meg akart ölni. Talán jobb is lett volna , ha megteszi.Nem arra gondoltam volna , hogy mi lesz az átváltozásom után. Nem is tudtam volna az igazat. Nem kellett volna féljek attól , hogy megölöm , azt akit szeretek. De egy dologban biztos vagyok: az életem árán is megvédem azokat , akiket szeretek. Túl sok ember halt meg miattam. Az élet - halál játékába keveredtem , és valaki el kel veszítse a játékot.