10. rész - Harry

Húú , gyerekek, megérkezett a 10. rész is. Nem gondoltam volna , hogy valaha is elérek egy blog közepére. Köszönöm , hogy ilyen sokan olvastok. 
Timi

- Most nagyon jól figyelj Sophie. Rengeteg bukott angyal végezni akar veled. Azt hiszem Luke az egyetlen aki nem akar megőlni. Ha nephilim leszel , semmi más nem fog számítani. Érted? Semmi. A vágy , hogy elpusztítsd a bukott angyalokat erősebb lessz mindennél.-mondta komoly hangot.
- Mit tehetünk ellene ?- kérdezte Luke  , miközben hátulról átkarolt.
- Nem mehetsz sehová nélkülem , vagy Luke nélkül. Nem bízhatsz senkiben. Állítólag nem lehet semmit tenni ellene. Nem hiába áldozta fel az életét annyi angyal. Egy legyőzhetetlen fajt hoztak létre. De , szerintem az igaz szerelem legyőzheti a gyilkolási vágyat.- monda a lány huncut mosolyra húzva a száját.
- Ezeket honnan tudod? Miért akarsz segíteni? Te nem vagy az a típus. - mondta Luke értetlen arccal.
- Azért mert a nyomorult tesód összejött az ük-ük unokámmal.- emelte fel a hangját Annabell.
- Mi?- kérdeztem Luke-kal egyszerre. Az egyik pillanatban még éreztem Luke ölelő karjait , a következőben pedig kezei Annabell torkát szorították.
- Nem hiszek neked ribanc!- ordította Luke.
- Lu-u-ke- mondta Annabell fuldokolva.
- Luke ! Engedd el !- sikítottam , majd odaszaladtam és ráraktam a kezemet dagadó izmaira. Azonnal elengedte Annabellt , felém fordúlt , és szomorúan nézett rám.
- Jól vagy ?- segítettem fel Annabellt a földről , mire bólintott.
- Akkor Sophie az unokahúgom ?- kérdezte Luke idegesen. Ez már túl sok- gondoltam magamban , és elindultam a lépcső felé.
- Sophie- ragadta meg a karom Luke- hová mész ?
- Le a konyhába. muszáj igyak valamit.- mondtam rekedten és éreztem ahogy könnycseppek gyűlnek össze a szemem sarkában.
- Rendben .- engedett el , én pedig lesiettem a lépcsőn.
- Normális vagy ? Most vesztette el az édesanyját ! Ez most mire volt jó ?- hallottam meg Luke hangját.
- Tudnia kell.- mondta Annabell halkan , vagy már én voltam távol.
Egy pohárba vizet töltöttem, majd a kezembe véve az ablakhoz léptem. Már sötét volt. Szükségem van friss levegőre- gondoltam magamban . Vissza sétáltam a nappaliba  és megálltam a terasz ajtaja előtt. Luke és Annabell még mindig veszekedtek. Eszembe jutottak Annabell szavai.  Ha nephilim leszel , semmi más nem fog számítani. Megráztam a fejem és kiléptem az októberi hidegbe. A vágy , hogy elpusztítsd a bukott angyalokat erősebb lessz mindennél.  Legördült egy könnycsepp az arcomon , majd még egy. Ezt pedig követte vagy száz. Szeretem Luke-ot. Igaz nem ismerem olyan jól , de 100 százalékosan megbízom benne. A gondolataim 100 felé cikáztak, majd valami kemény ütközött a fejemnek , majd a kemény földnek estem. A torkomból hangos kiáltás szakadt fel. Minden feketeségbe burkolózott. Éreztem ahogy kemény karok emelnek fel a földről. Legelőször azt hittem , hogy Luke.
- Sophie !- hallottam meg Luke kétségbeesett hangját.
- Neee! - hallottam Meg Annabell édes hangját is. Majd elnyelt a sötétség.

Egy sötét helyen ébredtem fel.Egy széken ültem , akezem pedig a székhez volt kötözve. Mocorogni kezdtem, de semmi esélyem sincs a szabaduláshoz. Körbe nézek. Hol vagyok ? 
- Felébredtél Sophie ???- hallottam meg egy ismerős férfihangot. Ilyen nincs.
- Harry ?- suttogtam halkan a sötétsébe meredve.
- Hello tesó.

- Te nem..?
- De igen halott vagyok.- mondta közel hajolva hozzám.
Ez nem Harry. Neki zöld szemei vannak. Az előttem álló srácnak pedig szürkék. Harry halott. Autóbalesete volt.
- Oldozz el !- ordítottam.
- Miért tenném ?- kérdezte pimasz mosollyal.
- Mert a tesóm vagy!
- Nem ! Te nem vagy a tesóm! Te egy szörnyeteg vagy! Végeznem kell veled !- emelte fel kezét , a tenyere pedig nagyot csattant az arcomon. Azonnal könnyek csúsztak végig az arcomon.
- Ha nem lettél volna te , akkor még most is élnék! Rád vadásztak , és mégis én haltam meg.
- Ez nem az én hibám .- suttogtam.
- De igen! Én ültem be az autódba !
- Az nem az én hibám ! A bukott angyalok hitették ezt el veled. Nem kell rájuk hallgatnod .-mondtam.
- De igen. újra élhetek , ha este 12-ig megöllek.

- Harry , a testvérem vagy!- kiáltottam.
- Hazugság ! Ha a tesód lennék , én is nephilim lennék.- ordított az arcomba.
- Az vagy! A bukott angyalok hazudnak! Nem bízhatsz bennük! Keresünk más utat. Segíttek neked!- szinte már könyörögtem az életemért.
- Most térhettem vissza a testembe ! És én meg akarom tartani ! Még akkor is ha gyilkolnom kell !
- A testvérem vagy Harry! Kérlek.
- Szia Sophie.- mondta , majd rám szegezte pisztolyát.
A szemeimet szorosan becsuktam. A gondolataim Luke és anyu körül forogtak. majd eszembe jutott Harry , amikor még élt. Ahogy zöld szemeivel figyel. Aki szorosan átölelt , amikor elmondom neki , hogy megint kikacagtak a suliban. Aki jóban , rosszban mellettem volt. Az a Harry örökre meghalt.
Pisztoly durranás hallatszott. Majd Harry sikolya. Tágra nyílt szemekkel néztem az előttem fekvő srácot. A tenyerét a szívéhez szorította. Szürke szemei vissza kapták a zöld színt , amit annyra imádtam.
- Sophie...- mondta suttogva , majd szemei becsukodtak.
Tátott szájjal néztem fiúra. Te jó ég ! Ez a srác saját magát őlte meg! Sikításra nyitottam a számat , de mielőtt a hang kijött volna a torkomon , egy kéz nyomódott ajkaimra. A fejemet akaratlanul hátra fordítottam.
- Nyugi kicsi. Ki viszlek innen.- hallottam meg egy selymes női hangot, de nem láttam meg ki beszél.
Egy kéz szorította meg a vállamat , én pedig lassan elaludtam.

A nedves fűben ébredtem , a fejem egy fa törzsének volt támasztva. Lassan felültem , és körbenéztem. A tó partján vóltam , a nap is fent volt , a meleg sugarai a bőrömet cirogatták. Próbáltam felállni , de annyira fájt a fejem , hogy képtelen voltam rá. Majd fény sebességgel tértek vissza az este történtek emlékek. Harry és a szavai , a pisztoly és a női hang . Megpróbáltam visszaemlékezni arra , hogy , hogy kerűltem ide , de minden annyira homályos.
- Sophie !!- hallottam meg egy ismerős hangot. Annabell rettentően hamar ért mellém , és a kérdésekkel halmozott el.
- Jól vagyok.- motyogtam halkan.
- Nekem nem úgy tűnik.-mondta a fejét rázva- fáj valamid ?
- A fejem.- mondtam.
- Úr Isten ! Te véres vagy.És forró.Na gyere ,- kapott az ölébe.

- Hol van Luke ? - kérdeztem , amikór Annabell lefektetett és betakart.
- Bezártam a pincébe.- mondta gonosz mosollyal.- Betörte az eggyik ablakit , annyira ideges volt. Nem tudtam mit kezdeni vele. De megyek és idehívom. Oké?- kérdezte.
- Siess.- suttogtam.
Alig telt el pár másodperc , máris meghaltam Luke sietős lépteit a folyosón.
- Sophie! - suttogta , amikor belépett az ajtón.  Meg sem állt egészen az ágyig. Letérdelt , megfogta a kezemet , a fejét pedig a hasamra helyezte.
- Utánnad mentem volna , de Annabell bezárt a pincébe.  Annyira sajnálom.  - motyogta.
- Nem a te hibád.  Nem kellett volna betörni azt az ablakot. - mondta fáradt mosollyal az arcomon.
- Fáradt vagy ?- kérdezte , mire bólintottam , mire felállt.
- Rendben , szükséged van valamire ? - kérdezte vissza nézve rám.
- Luke...
- Vízre ??- vágott a szavamba.
- Luke...
- Esetleg másra? - ez nem igaz , miért nem engedi , hogy befejezem a mondandómat.
- Rád van szükségem te idióta. Nem veszed már észre ? - kiáltottam amilyen hangosan csak tudtam.
Luke a nyertesek mosolyával bújt be mellém a karját a nyakam alá helyezve a melkhasára vont. A másik kezével a hátamat simogatta.  Valahogy így aludtam el.