9. rész - Annabell

Ez a rész most nem lett olyan hosszú, és annyira jó, ezért előre is bocsánatot kérek. De azért remélem tetszik majd nektek. Köszönöm  a sok megjegyzést és pipát , és a 6 rendszeres követőt. A facebook csoportban már 16-on vagyunk. Nagyon szépen köszönöm , hogy olvastok. Előre is elnézést kérek a helyesírási hibák miatt ( ha vannak , de szerintem biztos vannak ).  Már most elmondanám , hogy a blogot 20-25 részesre tervezem. Ennyit volt a mondani valóm.
Jó olvasást , és előre is BOLDOG  ÚJÉVET. Timi



-  Luke- kezdtem halkan- én....én nem is tudom- kerestem a szavakat , mire Luke még jobban magához szorított. Ez elég is volt ahoz , hogy újra eleredjenek a könnycsatornáim. Ha így folytatom , lassan ki is száradok.
- Nagyon sajnálom- mormolta Luke a fülembe.
- Nem a te hibád- öleltem át a derekát.- ha nem vagy ott , most már én is halott lennék.
- Nem akarom , hogy haza menj , azt akarom , hogy itt maradj. Itt tudok vigyázni rád.- távolodott el töllem , hogy tudjon a szemembe nézni.
- Köszönöm.- suttogtam meghatódva , aztán felnéztem a szemébe. A tengerkék szemei még az éjszakában is gyönyörűen csillogtak. Arra eszméltem fel , hogy Luke arca lassan közeledik az enyém felé, és keze közé fogta azt. Elakadt a lélegzetem. Habozott. A szemei az ajkamról a szemeimre vándoroltak , majd vissza. Mivel úgy éreztem , hogy mindjárt összeesek , ha nem csókol meg  , megragadtam a tarkóját  , és lehúztam magamhoz. Az ajka hihetetlen gyengeséggel simúlt az enyémhez , majd lassan mozogni kezdett , az enyémet is mozgásra késztette. Puha ajkai varázslatosan mozogtak enyéimen  Lassan felült engem is magával húzva,  és egyre hevesebben csókolt.  Azt hiszem , ha megszakítottam volna a csókot , belehaltam volna. A karjaimat a nyaka köré fontam , így húztam őt közelebb magamhoz.
- Sophie- suttogta rekedten , miközben eltolt magától.
- Igen ???- néztem rá nagy szemekkel.
- Ne érts félre- kezdte , miközben megfogta a kezem- fontos vagy nekem- mondta mire legördült az arcomon egy könnycsepp. Ezt Luke is meglátta.
- Ne sírj csillagom.- ölelt át szorosan- Nem azt mondtam , hogy nem szeretlek , hanem azt , hogy nem akarom elsietni. Veled nem.

1 hét múlva

Most már jobban vagyok. Igazság szerint anyu temetése után teljesen összetörtem. Szörnyű rémálmaim voltak. Kezdtem lassacskán megőrülni. De sosem voltam egyedül. Luke vigyázott rám , egy percre sem hagyott magamra. Akkor sem amikor hisztiztem  vagy  amikor fuldokoltam a köhögés és a sírás miatt. Végig virrasztotta az éjjeleket miattam. Örökre hálás leszek neki.
A gondolatmenetemet az ajtó nyílása szakította félbe.
- Szia.- köszönt mosolyogva Luke , amikor meglátta , hogy ébren vagyok.
- Szia.
- Ma sokáig aludtál. Kipihented magad ???- kérdezte , miközben elhúzta a függönyt , hogy bejusson a napfény , a sötét szobába.
- Aha- mondtam megdörzsölve a szemem.
- Ma éjjel nem ébredtél fel- jött közelebb , és lágy puszit nyomott a homlokomra.
- Mondhatok valamit???- kérdeztem.
- Általában megtiltom , hogy beszélj velem , de most kivételt teszek.- mondta mosolyogva , mire rávertem egyet a karjára.
- Idióta!- ráztam meg a fejem , miközben mosolyra húztam a szám.- Éhes vagyok. Lemehetek a konyhába, vagy.....
- Sophie. Megmondtam , hogy ez már a te házad , azt csinálsz amit szeretnél. És van egy jó hírem. Megvették a házat.
Hát igen. Luke , anyu halála után minden holmimat ide hozta , a házat pedig mára sikerült eladni.
- Köszönöm- mosolyogtam.
- Nincs mit , de most gyere enni. Azután pedig van egy meglepetésem.
- Mi ????
- Ha elmondanám nem lenne meglepetés.- húzta gonosz mosolyra a száját , majd ajkait az enyémeimre tapasztotta , de hamar megszakította a kialakuló csókot.
- Sophie! Sajnálom! Tudom , megbeszéltük , hogy nem csókollak meg , míg nem leszel jobban , de.....- egy csókkal halgattattam el , és mosolyra húztam a számat , amikor halk sóhaj szakadt fel a torkából , mivel beleharaptam az alsó ajkába.
- Menjünk enni- mondtam kis idő után.

- Na , hová megyünk ????- kérdeztem , miután befejeztem a gyümölcs saláta elfogyasztását.
- A tóhoz.- mondta lelkesen.
- Normális vagy ????- kérdeztem hitetlenkedve.
- Miéert???
- Luke , október van , a tó vize ilyenkor rettentően hideg.
- Az Istenit. Te még nem vagy nephilim. Még érzed a hideget és a meleget.
- Pontosan.De  akkor mit csinálunk????- kérdeztem.
- Lenne pár ötletem.- nézett rám , egy huncut mosoly kiséretében , mire elröhögtem magam- De szerintem nézzünk meg egy filmet.
- Szerintem ez a legjobb döntés.

Elballagtunk egy tál popcornal , kólával , csokival a nappaliba , ahol Luke elinditotta a filmet. Felvillant a kép , én pedig rágcsálva ültem le az ágyra , a popcornos tállal. Luke szorosan mellém telepedett le. A fejemet a vállára hajtva , és a hátamat a mellksának döntve néztem a filmet , ami mondjuk nem kötött le annyira mint Luke , aki egéssz végig az ujjaival a kézfejemet cirogatta.

Luke ágyában ébredtem. Észre sem vettem , hogy elaludtam.
- Annabell!!!! Be ne merj oda menni!!!!!- hallottam meg Luke hangját , majd nyílt az ajtó , és egy szöke lány lépett be rajta. Hirtelen elöttem termett , és szorosan átölelt. Annyira meg voltam lepődve , hogy reagálni sem tudtam.
- Jajj, Sophie. Annyira örülök , hogy megismerhetlek. Egyáltalán nem hasonlítasz rám.- távolodott el tőlem.
- Annabell???- kérdeztem meglepődve.
- Ismersz???- kezdte csillingelő hangon- Annyira klassz nem ??? Láthatod az ezelőtt 200 évvel meghalt rokonodat.
- Mi van ???- néztem Luke-ra kétségbeesetten, mire közelebb jött , és leült mellém.
- Te nem meséltél nek rólam????- nézett Luke-ra felháborodva.
- Képzeld el , hogy meséltem neki egy keveset rólad , de most akár el is mehetnél , ribanc.- morrogta Luke.
- Jajj. Még mindig pipa vagy rám , amiért megcsaltalak ???? Az a férfi már rég nincs az élők között. És ahogy látom , neked sincs szükséged rám. De neki- mutatott rám- van. Sophie , segíteni akarok , ...
- Nem kell a segítséged !!!! -ordította Luke.
- Mit csobogsz kis patak ? Olyan gátat teszek az arcodra , hogy két hétig duzzadt lesz !!!- mondta Annabell csípőre rakva a kezét.
- Wow! Annabell , a facebookról idézgetsz. Büszke lehetsz magadra.- tapsolt Luke cinikusan , mire elröhögtem magam. Ennél gyerekesebb beszélgetést még nem hallottam.
- Visszatérve. Sophie , én jártam egy nephilimmel. Tudom milyen leszel az átváltozásod után. Segíthetek.- mondta komolyan.
- Ne hidd el amit mond !!! Habár az is megtörténhet ,hiszen a félvilággal járt már.- mondta Luke , és hátradőlt az ágyon. Számba sem véve Luke-ot Annabell-re néztem.
- Akkor tudsz segíteni ???
- Igen.