8. rész - Az angyal és az ördög

Hello. Karácsony napjához közeledve gondoltam kirakom a nektek szánt karácsonyi ajándékomat. Nagyon szépen köszönöm a tölletek kapott biztatásokat. Köszönöm , hogy olvastok. Kellemes ünnepeket kívánok.
 Timi.



- Sophie !!!!! Itt van Luke!- hallottam anyu hangját. Éppen a szobámban bámultam magam a tükörben. Nem sikerült időben elkészülnöm , mivel reggel amiután felkeltem segítettem anyunak elkészíteni az ebédet , és rendberakni a házat.
-Mindjárt jövök !!!- kiáltottam le. Egy fekete ruha mellett döntöttem  , ami felül ,  a mellemnél tökéletesen simult , a szoknyarésze pedig libegössé bővült egésszen a térdemig. Egy fekete , saroknélüli cipővel társitottam . A hajamat pedig szabadon engedtem. Minimális sminket kentem az acomra  , majd kiléptem a szobám ajtaján.
- Sophie , megkértelek , hogy terítsd meg az asztalt!- mondta anyu , amikor beléptem a konyhába.
- Hello.- mondtam Luke felé nézve.
- Szia Sophie.- mondta majd végigmért a tengerkék szemeivel. Lassú mosoly terült el az arcán , amikor rájött , hogy elállt a lélegzetem.
- Megterítem az asztalt.- mondtam majd a szekrény felé mentem. Amikor Luke mellé értem , megfogta a karom  , így kénytelen voltam megállni.
- Gyönyörű vagy.- suttogta a fülembe , majd elengedett.
- Vörös arccal léptem a szekrényhez , elővettem a terítéket , és megterítettem az asztalt.

- Jó étvágyat.- ült le anyu a kerek asztalhoz  , miközben rám és Luke-ra nézett.
- Jó étvágyat.- mondtam egyszerre Luke-kal.
- És mond csak Luke- kezdte anyu- mit tervezel , mit csinálsz , amiután befejezted a gimit???- fejezte be anyu , mire megállt a a húsgombóc a torkomon.
- Jaj! Sophie. Hogy lehetsz ilyen ügyetlen??- veregette meg a hátamat anyu , mivel annyira köhögtem, hogy könnycseppek folytak végig az arcomon. Amiután kicsit megnyugodtam , Luke-ra néztem. Ő tudta miért volt ilyen fura reakcióm.
- Nem megyek egyetemre.- mondta ki Luke nemes egyszerüséggel .
- Nem ???- kérdezte anyu hitetlenkedve.- Én mindig úgy képzeltem el , hogy Sophie barátja is elvégzi az egyetemet.
-Anyu!!!- néztem rá tágra nyílt szemekkel , miközben Luke a pohara után nyúlt. Most derítettem ki mit érzek Luke iránt , nem lenne jó ha anyu elijesztené.
- Mi van ???-nézett rám anyu értetlenül.
- Luke és én csak barátok vagyunk . CSAK BARÁTOK!!!!- emeltem fel a hangomat , bár tudtam , hogy ennélsokkal többet érzek Luke után.
- De olyan bályosak vagytok együtt.- mondta anyu mire nemes egyszerűséggel lefejeltem az asztalt. Luke-ból kitört a röhögés , anyu pedig hitetlenkedve nézte a 17 éves lány viselkedését. Majd hirtelen nagy dörömbölés hallatszott a pejárati ajtó felől.
- Ki lehet ez ???- kérdezte anyu majd a bejárati ajtó felé indult , majd hallatszott ahogy kinyitja azt. Ezután minden nagyon gyorsan történt. Anyu sikolytását , majd az ezt követő pisztolylövést hallottam meg . Hamar az ajtófelé rohantam , majd szembe találtam magam Nicolas-szal. A pisztolyt rám szegezte , mire két erős kar ragadta meg a derekam , felemelt és rohanni kezdett. Becsuktam a szemem ezért nem láttam , ahogy Luke kemény teste áttöri a becsukott ablakot , ami szilánkokra törik. Néhény engem is elért így egy csomó karcolással lettem gazdagabb. Ezután a szél süvítését hallottam meg, majd kinyitotam a szemem. Az erdőben szaladtunk. Majd valahol a sűrűjében megálltunk.
- Sophie , könyörgöm , mondj már valamit , bassza meg!!!!- mondta Luke idegesen , miközben a földön ültem és előre-hátra ringatóztam.
- Vissza kell mennem !!!- pattantam fel.
- Még mit nem !! Nicolas pont azt a pillanatot várja , hogy visszatérj!!- ragadta meg a vállam és az arcomba ordított.
-De addig anyu meg is halhat !!! Nem érdekel , ha meghalok, meg kell mentenem anyut.- ordítottam és is.
- Nem!!!! Sophie nem !!!! Nem bírnám el , ha téged is elveszítenélek!!!!- ordította , ha lehet még hangosabban.
- Akkor gyere velem , és segíts! Mert vagy veled , vagy nélküled , de én úgyis visszamegyek.- mondtam halkabban. Becsukta a szemét , pár másodpercig gondolkodott , majd felkapott a hátára.
- Redben , menjünk , de végig mellettem kell maradnod!- mondta majd elindúlt. A ház elé érve első látásra olyan volt , mintha senki sem lenne itthon. Majd a nyitott ajtóban megpillantottam anyut. Egy vértócsában feküdt eszméletlenül. Gondolkodás nélkül rohantam oda. Megnéztem a pulzusát , már nagyon gyengén vert a szíve. Mentőt kell hívni. A zsebemhez kaptam , csak éppen ruhában voltam , ezért sem zseb , szem mobil.
- Körbenéztem mindenhol , Nicolas eltünt , hogy van anyukád ???- jött le Luke a lépcsőről. Észre sem vettem , hogy mikor ment fel.
- Mentőt kell hívni.- mondtam , miközben anyu kezét szorongattam , és éreztem , ahogy patakokban folynak a könnyeim.
- Hívom.- lépett Luke a falon levő telefonhoz.

Amiután megjöttek a mentősök , engem és anyut elvittek , Luke pedig autóval jött utánunk. Anyut direkt a műtőbe vitték , én pedig egy padra ültem le , miközben az ujjaimat ropogtattam.
- Jól vagy ???- kérdezte Luke pár perc múlva. A kisírt szemű , ideges lány nézett pissza rá egy " komolyan kérdezted ??? " pillantással. Amiután Luke rájött , hogy nem lehet velem beszélni nem szólalt meg , egésszen addig amíg nem jött egy nővér.
- Maguk Hope Morgan hozzátartozói ???- kérdezte az idős  , szöke hajú nővér , mire bólintottam.
- Nagyon sajnálom.- kezdte a növér , mire éreztem , ahogy lassan kifut az erő a végtagjaimból- Az orvosok mindent megtettek amit csak lehetett , de sajnos az nem volt elegendő. Hope meghalt.- fejezte be , mire térdre rogytam , az arcomat a tenyerembe temettem és úgy sírtam mint még soha.Olyan érzés volt , mintha ráültek volna a mellkhasomra.Konkrétan fuldoklottam , és úgy éreztem , hogy kiszakad a szívem.

- Sophie...-hallottam meg Luke hangját , mire megragadta a karom és felrángatott a földről. Luke szorosan átölelt , miközben a hajamat simogatta és folyamatosan csitított. Luke nem mondott semmit , némán ölelgetett , de tudtam , éreztem , hogy nagyon sajnálja ami történt.
- Ne-nem a a te hi-hib-ád.- öleltem át a derekát és szorosan a vállába fúrtam az arcom.
- Menjünk haza. -mondta Luke .
- Nem akarok haza menni !!! Soha többet!!!- mondtam hisztérikusan.
- Nem is haza hozzád , hanem hozzám. Soha többet nem hagylak egyedül.- tolt el magátol , hogy a szemembe nezhessen- Értetted ??- kérdezte , mire bólintottam.
- Kislány-kezdte a nővér- itt vannak a rendőrök. Szeretnének beszélni veletek.
- Sophie Morgan ???- hllottam a nevem a hátam mögül.
- Igen?????-  kérdeztem még mindig sírva.
- Jonson nyomozó vagyok. Van pár percük????- kérdezte a magas férfi , mire bólintottam.
- Rendben . Jöjjenek velem , kérem.- mondta a nyomozó majd elindult a hosszú folyosón.
 Amiután beértünk egy üres szobába , kikérdeztek minket. Luke mindent elmondott a nyomozónak, közben én síirtam , és közben bólogattam.
- Köszönöm az együttműködést- fogott kezet Luke-kal , majd rám nézett-  őszite részvétem.
- Köszönöm- mondtam suttogva , és a sok sírástól rekedten.

Amire hazaértünk már beesteledett. 17 éves koromban egyedül kell megszervezzem anyu temetését. Ettől a gondolattól újra elkezdtem sírni. Luke támogatásával felértem a szobába , és ruhástól befeküdtem az ágyba.
- A másik szobában leszek- mondta , majd becsukta az ajtót. Kb. egy órán keresztül bámultam a falakat. Nem akartam egyedül lenni. Féltem. Nagyon féltem. Még mindig sírtam , de most még a fejfájás is társult . Össze kell szedned magad Sophie. Mondogattam magamnak. Felálltam , és a fürdő felé vetem az irányt. Eszembe juttott az első alkalom amikór Luke házában voltam. Az emlék hatéséra mosolyra húzódott a szám, aztán a tükörbe néztem. Elfolyt a sminkem , a szemeim feldagadtak és vörösek voltak. Pont ugy néztem ki mint egy zombie. Lemostam a sminkemet , levetköztem és bemásztam a kádba. Hagytam , hogy a forró víz beborítsa a testemet. Amiután rendbe szedtem magam (már amennyire rendbe tudtam szedni magam ) , majd visszamentem a szobába. Az üres ágyat kb. fél percig figyeltem. Semmi kedvem nem volt abban a hideg és nagy ágyban aludni. Az ajtóhoz léptem , kinyitottam , kiléptem a folyosóra és csendben benyitottam Luke szobájába. Lábujjhegyen mentem el az ágyáig.Mélyen aludt. Hallottam , ahogy szuszog. Leültem az ágya szélére. Úgy aludt mint egy csecsemő. A szőke tincsei csapzottan lógtak az arcába. A sötét szempillái meg sem rebbentek , a szája pedig résnyire nyitva volt. Lassan felemeltem a takarót , és mivel még volt hely mellette , odafeküdtem , arcomat a mellkhasához szorítottam .   
-Sophie ??-hallottam meg Luke halk és édes hangját.