7. rész- "érzések"

Hello. Igen , itt egy újabb szombat , egy új résszel. egy kicsit ugrottam a történetben , remélem nem baj. Ne felejtsetek el csatlakozni a facebook csoporthoz , pipálni , megjegyzéseket írni és persze feliratkozni. Köszönöm , hogy olvastok. Ölel Timi.
- Két héttel később -

November 13. Rohamosan közeledett ez a nap. A szülinapom. Az a nap amikor már nem leszek egy "normális" ember. Nephilim. Luke elmesélte amit tudott róluk , de azon kívül , hogy nagyon erős , gyors ás legyőzhetetlen leszek , nem sokat tudtam meg. Máma szeptember 26 , péntek , ami azt jelenti , hogy suli. Az elmúlt két hétben úgy érzem , közelebb kerűltem Luke-hoz . Minden reggel utánap jött , elvitt suliba , minden szünetben mellettem volt , és minig ő vitt haza. Madeline felajánlotta , hogy ha akarom , ő elvisz suliba és haza is hoz , de elutasítottam , mivel , azthiszem kezdtem jobban bízni Luke-ba , mint Madeline-ba. Ezután többet nem beszélt velem. Ellenem fordult. Bármilyen alkalmat megfogott , hogy lealázzon.

Éppen a cipőmet húztam fel , amikor meghalottam , hogy valaki kopoktat. Mivel biztos voltam , hogy Luke az , hamar kinyitottam az ajtót.
- Jó reggelt csillagom.- köszöntött mosolyogva. Na igen. A hét eleje óta szólít  így , mióta egy füzetlapot telirajzoltam csillagokkal. A hét elején még idegesítő volt , mostanra már megszoktam.
- Szia- mondtam egy lábon egyensúlyozva , mivel még mindig a cipőm fűzőjével bajlódtam.- Korán jöttél.- mondtam az órára nézve.
-Aha- jöt be a házba , maga után pedig becsukta az ajtót.- Hamar elkészültem.-mondta , és a konyha felé indult.- Reggeliztél?- kérdezte felém fordulva.
- Nem . -ráztam meg a fejemet.
- Van tojás ????
-Aha- feleltem , és felültem a konyhapultra.
- Akkor máma reggel a híres tojásrántottámat készítem el neked.- nézett fel rám és féloldalra húzta a száját. Én a fejemet rázva mosolyogtam rá.
- Öt hét .-mondta miközben a tojást kavargatta.Mély levegőt vettem.
- Tudom - mondtam.
- Izgulsz ????
- Neeeem!!!- mondtam cinikusan, mire elröhögte magát.- Rettegek.- mondtam suttogba.
- Nem engedem , hogy bajod essen.- éreztem meg a kezeit a vállamon. Ahányszor megérintett , mindig elektromosság futott végig az egéssz testemen.
- Tudom- mondtam és felnéztem Luke-ra. A mellkasát a térdeimnek nyomta. Felnéztem , az arca csak néhány centire volt az enyémtől. Majd sercegés hallatszott. Mindketten a kályha felé kaptuk a fejünket.
- A francba. Ez odaégett.- mondta majd elröhögte magát.
- Beérem egy szendviccsel.-mondtam röhögve.

A suliba érve rohantam a fizikalaborba. Madeline szúrós pillantásokat küldött felém miközben helyet foglaltam.
- Vegyétek elő a füzeteket , és kezdem a diktálást.... - kezdett bele a tanár az órába.


Az utolsó órám francia volt.
- Bonjour,  madame Sophie. - ült le mellém Luke.
- Bonjour. - mosolyogtam rá.- Holnap szombat.
-Tudom.
- Ne felejtsd el !- néztem rá tágra nyílt szemekkel.
- Nem felejtem el , hogy édesanyád meghívott ebédre. - nyitotta ki a francia füzetét.
- Voltál valaha Franciaországban ???- kérdeztem témát váltva.
- Nem.- mondta mire bejött a tanárnő.
Feleléssel kezdtünk , Madeline ötöst kapott , aztán továbbmentünk az anyaggal. Gondolom Luke unta az órát , mert két perccel a diktálás után abbahagyta az írást , kitépett egy lapot a füzetéből , írt valamit majd elém tolta.
" Nem , de szeretnék"
Visszaírtam , hogy "?"
Azonnal jött a válasz
" Kérdezted , hogy voltam-e Franciaországban "
" :-) "
" Össze vesztetek Madeline-val ???"
" úgy látszik , am egybe írjuk , összevesztetek"
Amiután Luke elolvasta egy " naneee, komolyan mondod ???" pillantással nézett rám , mire elröhögtem magam.
- Nagyon örülök , hogy ennyire érdekel a francia , de megkérnélek , hogy  fogd vissza magad , és ne zavard a többieket.
-Rendben , bocsánat.-mondtam.
- Nem máár! Csak egy figyelmeztetés ??? Fogadni merek , hogy nem írt semmit a füzetébe.- mondta Madeline gonosz mosollyal.
- Igazad van Madeline , Sophie , Kérlek hozd ki a füzeted.-mondta a tanárnő , mire mély levegőt vettem és felálltam . A tanár felé vettem az irányt mire valaki megragadta a csuklóm.
- Madeline , te mennyit írtál , mert végig minket néztél.- mondta Luke , miközben a csuklómat fogta.
- Nem is igaz !!- mondta majd felém fordúlt- na mi lessz már ?? Indúlj ribi- mondta feltérdelve a székére.
- Talán ha egy kicsivel több eszed lenne lehetnél sültkrumpli.- mondta Luke hátradőlve a székén , mire az egész osztály felröhögött.
- Menjetek a francba !!!- nézett Madeline körbe.
- CSENDET!!!!!- hallottam meg a tanárnő hangját. El is felejtettem , hogy órán vagyok.- MADELINE ,SOPHIE ÉS LUKE MOST MENTEK KIFELE!!!!
- Tanárnő , elvehetem a táskámat is , mert ez az utolsó óránk.- kérdezte Luke , mire a tanárnő még idegesebb lett.
- IGEN !!! HAZAFELÉ !! NE IS LÁSSALAK TÖBBET HÉTFŐIG- mondta a tanárnő , majd hátat fordítva írni kezdett a táblára. Kélassz , 10 percel az óra kezdete után hazaküldenek. Hamar becsomagoltam , majd Luke kiséretében az ajtó felé indultam.
- Madeline , te nem mész?-kérdezte a tanárnő.
- Nem ! Attól , hogy ők egéssz órán beszélgetnek , meg nem figyelnek , én még akarok tanulni.- mondta ,Madeline ,  aztán Luke kinyitotta az ajtót és kilépett a folyosóra , én pedig magam után becsuktam az ajtót. Amiután kiértünk az udvarra Luke rám nézett , és ösztönösen , egyszerre röhögtünk fel.
 Annyira röhögtem , hogy muszáj volt leülnöm a lépcsőre , mert éreztem , hogy nem birom tovább , Luke is a példámat követte.
- Sültkrumpli !!! Ez meg honnan jött ???- néztem fel Luke-ra mire mégjobban röhögtünk. Én a szememet törülgettem , Luke pedig végig feküdt a lépcsőn , a fejét pedig az ölembe helyezte , és  úgy röhögött tovább. Én már nem röhögtem , hanem értetlenül néztem Luke-ra.
- Mi van ???- nézett fel rám mosolyogva. Tudta , tudta , hogy zavarba hozott.
- Semmi.- mondtam mosolyogva , és belenéztem a mélykék szemeibe. Hát ez nagyon rossz ötlet volt , hiszen teljesen elvesztem bennük.
- Na most miért bámulsz ????- kérdezte , mire elvörösödtem.
- Nagyon szépek a szemeid- mondtam ki gondolkodás nélkül , és amiután elhagyta ez a mondta a számat lesütöttem a szemem. Ha az elöbb vörös voltam , akkor ki kellene találni egy új kifejezést arra ahogy akkor égett a fejem. Luke elmosolyodott majd az arcomra nézve megjegyezte , hogy szép a szinem. pont úgy nézek ki , mint aki krém nélkül mend a tengerpartra úgy három ávre.
- Haha , nagyon vicces. Szerintem induljunk , mert anyu mindjárt megy munkába.
- Oké , gyere. - húzott fel a lépcsőről és a kocsi felé indult.

Miközben Luke vezetett én addig nyomkodtam a CD lejátszót , amig nem kaptam valami jót.
- Úr Isten !!! Ez Green Day!!! Imádom -mondtam és elkezdtem énekelni az american idiot-ot.
- Don't wanna be an American idiot.- kezdtem.
-Don't want a nation under the new mania- folytatta Luke. Abban a percben két dolog is felmerűlt bennem. 1. Luke ismeri a Green Dayt. 2. Azta , ennek a srácnak hihetetlenül jó hangja van.
- Nem énekelsz tovább ???- kérdezte Luke.
- De igen - mosolyodtam el- Neked nagyon jó hangod van.
- Tudom- mondta , majd az arcomat láttva elröhögte magát.
- Idióta-mondtam röhögve, majd folytattam az éneklést.

Hazaérve anyut láttam meg , miközben kijött az udvarra.
- Szia anyu- száltam ki Luke kocsijából.
- Szia kicsim- ölelt meg- majd átnézve a vállam felett Luke-ra nézett.
- Szia Luke.-köszöntötte.
- Hello Hope- mondta luke. Na igen. Két hét elég volt anyunak , hogy megszeresse Luke-ot. igazság szerint anyu és Luke remekül kijönnek egymással. Anyu arra is megkérte Luke-ot , hogy tegezzék egymást.
- Remélem holnap jössz.- nézett anyu Lukera.
- Persze , hogy jövök. De most már megyek. Szia Sophie.- nézett rám.
- Szia Luke.- mosolyogtam rá.
Amiután Luke és anyu elmentek , megcsináltam a házikat , és délután hat felé letelepedtem a kanapéra filmet nézni, amikor megszólalt a csengő. Kedvtelenül az ajtóhoz sétáltam , és kinyitottam.
- Te mit keresel itt???- kérdeztem lepetten , amikor megláttam , hogy ki áll az ajtó mögött.
- Gyere velem , akarok mutatni valamit. gondolom , már tanultál- nézett rám mosolyogva Luke.
- Igen , de hova megyünk???
- Majd meglátod.
Amiután felhúztam a cipőmet és bezártam az ajtót Luke mellé sétáltam.
- Mássz fel a hátamra.- utasított.
- Mi van ??? Nem!!!
- Sophie , ha gyalogolunk , akkor két órába is beletelhet az út, ha szaladok , veled a hátamon , akkor tíz perc is elég.- mondta majd az arcomat látva megfogta a kezem- Vigyázok rád- mondta mire elmosolyodtam , felülteam a hátára , becsuktam a szemem , és éreztem , ahogy Luke elindul. Süvített a szél a fülemben , de igy is meghallottam Luke hangját.
-Nyitsd ki a szemed , csillagom- kiáltotta mire kinyitottam a szemem. Minden elmosódott körülöttem , olyan volt mintha egy szupergyors kocsiban ültem volna. Bármelyik percben nekimehettünk volna egy fának , mivel biztos vagyok benne , hogy az erdőben futottunk. majd hirtelen minden megállt. Nagyokat lélegezve ültem le a fűre.
- Jól vagy?- nézett rám Luke aggódva.- Elsápadtál.
- Aha- vettem egy mély levegőt. - Csak ez egy kicsit gyors volt- néztem fel rá.
- Bocsi- mondta.
- Neem!!! Semmi baj! Jól vagyok- mondtam mosolyogva , majd körbenéztem. Egy tó elött voltunk , amit körbevette a sok erdő. Csodálatos látvány volt.
- Hűű... Ez gyönyörű- mondtam
- Tudtam , hogy tetszeni fog- mondta , majd felhúzott a földröl.- Ide ülj le- mutatott egy keritésre , a tó partján. Amiután leültünk , nem nagyon beszélgettünk. A gondolatainkba merülve néztük a csodaszép tájat.
- Köszönöm- mondtam halkan.
- Mit ??- kérdezte Luke.
- Mindent. Azt , hogy mellettem vagy jóban , és rosszban. , és hogy barátom vagy , és , hogy vigyázol rám.- mondtam a tavat bámulva.
- mindig melletted leszek , és vigyázni fogok rád.- mondta megfogva a derekam , és közelebb húzva magához. A fejemet a vállára hajtva néztem a tavat.


Hazaérve letusoltam és ágyba bújva gondolkodtam. A Luke iránt érzéseim napról napra növekedtek. Vakon megbíztam benne. Úgy érzem , mintha már legalább Három éve ismerném. Olyan hamar ültem fel az ágyamban , hogy még én is megijedtem. A felismerés agyoncsapott. ÉN SZERELMES VAGYOK LUKE-BA.