4. rész- " MI vagy te ??? "

~Sophie szemszöge~

Egy idegen szobában ébredtem.  A fehér falaknak köszönhetően azt hittem kórházban vagyok.  De amiután megláttam a nagy ablakot a szoba bal felén ,  biztos voltam benne , hogy egy idegen szobában vagyok. Majd észrevettem a hatalmas francia ágyat amiben feküdtem. Mivel megijedtem karjaimra támaszkodtam.  Olyan nagy fájdalom hasított a jobb vállamba , hogy hátraestem az ágyban.  És akkor minden bevillant.  Ahogy szaladok Luke felé , ahogy eltalál a golyó , ahogy nekiesek a kemény földnek. Úr Isten ! Hátha az idegen házában vagyok.  Az idegen.  Ennek a gondolatnak a hatására eszembe jutott az a sebesség amivel az idegen földnek csapta Luke-ot. Az a sebesség amivel Luke kergette az idegent.  MI LEHET LUKE ???
Felkeltem  és az egyik ajtó felé vettem az irányt , mivel a szobában két ajtó volt egymás mellett.  Lassan nyitottam ki a jobb oldali ajtót , ami a fürdőbe vezetett.  Becsuktam és a másik ajtó felé nyúltam.  Ezt is olyan lassan nyitottam ki mint a fürdőszoba ajtaját , és  halkan kiléptem a kis folyosóra. A szobával szemben volt még egy ajtó,
a folyosó végén pedig egy lépcső  .
A másik ajtó elé léptem. Most kopogjak be ??? Kb. fél percet álltam , és gondolkodtam , hogy kopogjak vagy sem. Végül lassan be nyitottam.  A helyiség ugyanolyan volt mint a másik , annyi különbséggel , hogy az ágyon lévő takaró sötét kék volt. Az ágyban Luke aludt , a hátán feküdt , az egyik egyik kezét pedig a feje alá helyezte.  A látványon elmosolyodtam.  Pont úgy nézett ki , mit egy csecsemő. Angyali arcát így jobban meg tudtam vizsgálni.  Gyönyörű volt , még a piercing is jól állt az alsó ajkában. Lassan húztam be az ajtót , majd felfedező útra indultam.  Lementem a falépcsőn és egy hatalmas helységben találtam magam.  Hatalmas , fehér falakkal rendelkezett a szoba , a közepén pedig egy hatalmas tv állt egy fekete asztalán.  A tv-vel szemben egy fekete kanapé volt , előtte pedig egy üvegasztal. A lépcsővel szemben volt a bejárati ajtó.  A tv-s asztal mögötti falon egy üvegajtó volt amit két hatalmas ablak fogott közre.
A szoba végében egy fehér ajtó volt. Elsétáltam az ajtóig , majd kinyitottam és a konyhában találtam magam.  Fehér bútorok díszítették , a konyha végében pedig egy fehér asztal volt , amit hat szék vett körbe. Kinéztem az ablakon , szeptemberhez képest szép idő volt. Hirtelen késztetést éreztem ahoz , hogy kint legyek a napsütésben. Vissza ballagtam a nagyszobába , kinyitottam a teraszhoz vezető ajtót és kiléptem . A terasz gyönyörű volt,  fából készült a padlózata , és egy kanapé állt rajta. Ez viszont fehér volt. Nekitámaszkodtam a korlátnak és a tájat figyeltem.  Az udvar nem volt olyan nagy , a kerítés pedig kőből volt.  Luke haza is az erdő szélén volt. Majd oldalra néztem és ...... és a saját házam égkék falait látom meg a fák között.  Ezt nem hiszem el. Luke az a szomszéd aki a közelünkben lakik. Az egyetlen szomszéd . Aztán eszembe jutott anyu.  Úr Isten!  Most mit gondolhat , miért nem vagyok othon ??? Várjunk csak , nem is othon kellene legyek , hanem suliban.  Jaj , ha Madeline tudná , hogy Luke mit tett. Ezt nem mondhatom el neki.  Titokban kell tartsam Luke titkát.  De mi Luke titka. Hmm... Lássuk csak gyors , pont mint egy vámpír.  Egyből Edward jutott eszembe a Twilight-ból.  Úr Isten ! Luke egy vámpír.  Hamar a nyakamhoz emeltem az ujjaim , de nem voltak harapás nyomok rajta.
- Mit csinálsz itt ??- halottam meg Luke hangját.  Ijedtemben kirázott a hideg. Hamar szembefordultam Luke-kal.  Csak egy rövidnadrág volt rajta . Két fecske volt tetoválva a melkhasára , és jól kidolgozott izmai voltak.
- Ööö... csak nézelődtem- mondtam és újra a táj felé fordultam. Luke mellém jött és felrakta a kezeit a korlátra.
- Hogy vagy? - kérdezte kis idő múlva.
- Jól. - mondtam.
- Nagyon sajnálom ami a tegnap történt- mondta. Luke-ra néztem , ő pedig engem nézet.
- Nem. El kell mondanod mi történt a tegnap , mert semmit sem értek!  - emeltem fel a hangom.
- Nem akarod tudni.- nézett a szemembe.
- De igen Luke,  akarom tudni - húztam ki a hátam.
- Akarod tudni ? - húzta ki ő is magát.
- Igen!!! -ordítottam az arcába. Majd minden nagyon hamar történt.  Elkapta a derekam , felemelt és szaladni kezdett.  Sűvített a szél a fülembe , habár a házban voltunk , a dolgokat pedig elmosódva láttam a nagy sebesség miatt .  Még időm se volt kiáltani , mert amikor nyitottam volna a számat már az ágyon ültem abban a szobaban ahol ébredtem a reggel.
- Úr Isten ! - néztem Luke-ra rémülten.
- Akartad tudni ki vagyok ?? - kérdezte , de nem volt erőm válaszolni , ezért csak bólintottam egyet. Majd hátat fordított nekem.
- Úr Isten! Luke - mondtam , mire megfordult. A szemében szomorúságot láttam.