3. Rész - " Az idegen"

Hű ha.  Nem gondoltam volna , hogy máma még tudok részt hozni. De láss csodát , sikerült. Remélem tetszik eddig a blog.  Ne felejtsetek el nyomot hagyni bármilyen formában.  Köszönöm az eddigi biztató megjegyzéseket , nagyon jól estek.  Nem is papolok tovább , jó olvasást.  ;-)

~Sophie szemszöge~

Amiután kétszer belerugtam a kocsi kerekébe és egy egészségeset hisztiztem magamban , egy kocsi dudálására lettem figyelmes. Az idegállapotomnak köszönhetően már készültem ordítani a rám dudáló személyre , de amikor megláttam ki ül a vezetőülésen , megfagyott a vér az ereimben.
- Jól vagy?  - kérdezte Luke amiután kiszált az autóból.
- Aha- mondtam számomra is vékony hangon.
- Mi lett az autóval? Úgy füstöl mint egy kémény.
- Gőzöm sincs. - fordultam az autó irányába.
- Hát , van egy olyan érzésem , hogy ezzel nem jutsz messzire. Hazaviszlek. - indult a kocsija felé.
- Mi??- sokkoltam le - Nem kell - riadtam meg. A pulzusom valahol az űrben volt , és éreztem ahogy ki megy az erő a testemből.
- Ugyan már.  Gyere.  - lépett felém , én meg ösztönösen hátráltam.
- Jól vagy? - úgy nézett rám ,  mint egy hülyére.
- Ne gyere közelebb !!- emeltem fel a hangom hisztérikusan . Én félek ettől a gyerektől. 
- Hé,  nyugi.  - jött közelebb , én pedig egészen a kocsim csomagtartójáig hátráltam.
- Maradj ott. - ordítottam.
- Sophie , gyere menjünk , nem bántalak- jött felém óvatosan.
- Hazudsz !! Gyilkos vagy !! - mondtam ki akaratlanul.
- Mit mondtál??- torzult el az arca. Ha már belekezdtem legalább fejezzem be a mondandómat.
- Te őlted meg Taylort! - ordítottam az arcába , majd megütöttem a mellkasát. Hangos sikoly hagyta el számat.  Olyan  volt a mellkasa mint egy szikla .
- Basszus !! Sophie , jól vagy? - emelte fel jobb kezemet.
- Ne érints el !! - kaptam ki a kezemet a két tenyere közül. Rettenetesen nagy fájdalmat éreztem a kezemben , de nem mutattam ki. Nem szabadott lássa , hogy gyenge vagyok.

- Jaj , de bájos.  - hallottam egy vastag , horror filmbe illő hangot. - Luke , tudtam , hogy gyenge vagy , de ennyire azért mégsem lehetsz.  Vagy de ???
-Nicolas- mondta Luke összepréselt ajkai közt.
- Egy nyomorult lányt sem tudsz kivégezni ???- szólalt meg az ismeretlen , majd hirtelen  egy fekete valami suhant el előttem , majd a következő pillanatban Luke már nem előttem volt , hanem az út másik felén feküdt a földön.
- Úr Isten! - kiáltottam fel  és Luke felé vettem az irányt , de valaki hátulról elkapott.
- Hova  hova ?? Hmm ??- suttogta a fülembe az ismeretlen. Hírtelen szorítani kezdett.
- Engedd el !!! - halottam Luke hangját , majd az ismeretlen , szorító kezei eltűntek .
- Luke !!! - kiáltottam amikor már legalább két perce vártam , hogy újra előkerüljenek a verekedő alakok.
- Sophie !!- hallottam Luke kétségbeesett hangját .
- Luke !!! - kiáltottam én is , majd hirtelen az ismeretlen előttem termett emberi alakban. Fekete haja volt. Férfias , angyali arcán huncut mosoly húzódott. Tetőtől talpig  feketébe volt öltözve. Rám szegezte fekete pisztolyát.  Ösztönösen hátrálni kezdtem.  Eközben a jobb kezem is rettenetesen fájt.
- Ne!! - ordította Luke. Meg akart menteni , vagy csak ő akart végezni velem. Nem tudom , de akkor nem is érdekelt. Az ismeretlen Luke-ra szegezte a pisztolyát.  1 , 2 , szaladtam Luke felé.  3 , 4 az ismeretlen meghúzta a ravaszt.  5 a golyó repült Luke felé . 6 Luke elé érek.  7 a golyó eltalált.
7 másodperc alatt mindennek vége lett. Nekiestem a hideg aszfaltnak,  és lassan feketeségbe borult a világ.

~Luke szemszöge~

- Sophie ne !!! -szaladtam a lány felé , majd letérdeltem mellé.
- Hm.  Ez jobban ment mint gondoltam.  Az utolsó is meghalt.  - hallottam Nicolas hangját.  Mire felnéztem , már eltűnt.
Sophie-ra néztem. Kerestem a helyet ahol eltalálta a golyó. Úr Isten!  Ez csak a válla.  Helyre jön.
- Annyira sajnálom Sophie- lehettem csókot az arcára , a karjaimba vettem , majd a kocsim felé indultam. Lefektettem a hátsó ülésen , beültem a vezetőülésre és haza indultam.
Nem is figyeltem az utat . A gondolataiba merültem.
Ez a lány feláldozta magát értem , pedig még nem is ismer.  Nem tudja mi vagyok.  Nem tudja milyen szörnyű dolgokat műveltem el.
Még soha sem éreztem ilyent . Még Annabelláért sem.

Hátra pillantottam Sophie-ra. Ahogy ránéztem , eszembe jutott az arca , amikor kimondta , hogy gyilkos vagyok.  Igaza van.

Amint hazaértem ölembe kaptam Sophie-t , felvittem a szobámba , lefektettem az ágyra , levettem a felsőjét , kifertőtlenítettem és bekötöztem a sebeit , majd betakartam , és kiléptem a szobából.
Ezentúl vigyázni fogok rá.    Mert tudnom kell , hogy  biztonságban van. Mert érzek iránta valamit.